Szakítás utáni szerelmes mondatok

Szakítás utáni szerelmes mondatokkal és idézetekkel 87 %-al több esélyed van visszaszerezni kedvesed, mint nélkülük.


Erős a sodrás és elvisz az ár, más csókol, más szeret és más karja zár. De emléked őrzöm, szívembe temetem, bárhova bújsz, én sosem feledem.

Ha egyszer eltűnnél, és egy jó tündér csillagokká szórna szét, az olyan széppé tenné az eget, hogy az emberiség beleszeretne az éjszakába.

Miért nem hiszed el, hogy nem szeretek mást? Miért nem hiszed el nekem ezt a vallomást? Ha nekem születtél, miért nem vagy az enyém? Ha nem nekem születtél, miért születtem én?

Hogyan tudnék élni nélküled? Hiszen rólad szól az élet.

Szeretném szívemet kitépni s virág helyett az ablakodba tenni. Hogyha látnád hervadó szívemet, akkor elhinnéd, hogy igazán szeretlek.

Mikor rózsát látok te jutsz az eszembe, ha a neved hallom könny szökik a szemembe. Nehogy azt hidd, hogy el foglak feledni, mert én téged örökké foglak szeretni.

Nem mondom, hogy szeress, azt se hogy gondolj néha rám. Mert ha szíved nem ezt súgja, hiába is mondanám.

Fáj, ha rád néz a két szemem. Fáj, ha bennem élsz, s én benned létezem. Mint egymást kioltó s tápláló két elem, fáj ha vagy, s még jobban ha nem.

Fáj olyant szeretni, akit nem érhetsz el, aki szinte azt sem tudja, hogy létezel. Tudni, hogy nem kellettél neki, érezni, hogy más is szereti, olyan aki el is érheti.

Valakit megszeretni egy perc is elég, valakit elfelejteni egy élet is kevés. Legyen az élet bármilyen mostoha, szeretni megtanít, de feledni soha.

Ne hidd, hogy szerelmedet térden állva kérem. Bár szívem érted ég, koldulni büszke még.

Egy tanács… vigyázz magadra. Egy kérés… ne változz meg. Egy kívánság… ne felejts el. Egy hazugság… nem szeretlek. És egy igazság… borzasztóan hiányzol!

Feladok érted mindent. Leszel cserébe te a mindenem?

Szeretném, ha ismét szeretnél, ha újból megölelnél, s ha fognád a két kezem, boldog lenne megint az életem.

Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm. Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni.

 


Tudtad, hogy megtanulhatod hogyan tartsd fent Párod irántad érzett szerelmét?

A szerelem 1. feltétele:
Hogyan érd el, hogy Te legyél a legjobb barátja?

A szerelem 2. feltétele:
Mit csinálj, hogy Te jelentsd
számára a legértékesebb
embert a Világon?

A szerelem 3. feltétele:
Hogyan váltsd ki irántad
a legerősebb szenvedélyét?

Kattints ide és töltsd le most INGYEN egyben a hármat!

 


Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni.

Csak nézlek téged, de szólni nem merek, úgysem érted szerelmes szívemet.
Komédiázol, játszol csak velem, az élet mégis te vagy csak nekem!

Elvitted tőlem a napot, a holdat, és minden csillagot. Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok. Nélkülük még valahogy megvagyok, de nélküled én meghalok.

Újra péntek, megint vége egy hétnek, de a nélküled eltöltött napok semmit nem érnek. Értelmetlen mondatok, elharapott szótagok, minden szóban hazudok: kösz, jól vagyok.

Csendes éjszakában elkerül az álom, minden porcikámmal te utánad vágyom. Suttog a némaság ábrándos meséket, azt súgja halkan, látni szeretnélek.

Te vagy az első, kinek hinni tudtam, te vagy az első, kinek nem hazudtam. Te vagy az első, kit szívből szeretek, te vagy az első, kit soha nem feledek.

Mint édes ködből előtűnő napfény, mint először elszavalt csodás költemény, mint hullámzó tenger kék vizén a holdfény, azzá lettél nekem, s hiszem, hogy van remény.

Kértem az Istent, engedjen feledni, de az volt a válasz: Téged kell szeretni!

Ne higgy annak ki rád nevet s esküszóval, mondja, hogy szeret. Ki szenvedve néz rád némán, s tisztán az szeret téged igazán!

Szeretni megtanulni egy perc is elég, feledni egy élet is kevés.

Alig jöttél máris itt hagysz engemet elmész s elviszed magaddal a szívemet. Elviszed s mégis itt hagyod, had dobogja szüntelen MEGHALOK.

Ha szeretsz olyat szeress ki téged viszontszeret, mert többet ér egy baráti kézfogás, mint 100 hazug szerelmi vallomás!!!

Olyan vagy nekem, mint lepkének a Hold az éjszaka egén. Folyton felé repül, de el nem érheti.

Más csókol, más szeret és más karja zár. De emléked megvan, szívembe temetem, bárhová bújsz én sohasem feledem.

Nem kell a csók, nem kell a szerelem, csak arra kérlek bocsáss meg nekem!

Fényes csillag voltál nekem, mond miért nem maradtál odafenn? Miért nem akartál csillag lenni lelkem egén? Miért martál oly kegyetlenül belém?

"Emberi törvény: kibírni mindent és menni, menni mindig tovább, még akkor is, ha
már nem élnek benned remények és csodák!"
/Hamingway/

Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm.

Nem tudlak nem is foglak elfeledni, kár hogy így kellett megtanulnom szeretni!

Hiába imádlak, hiába szeretlek, más nézi tüzét ragyogó szemednek.

Elűzted az álmom, mert másé az ajkad. Tiéd volt a szívem, de te nem akartad!!

Búcsúzni könnyű, de feledni nehéz,
Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz.
Meglehet, hogy könnyen nevetve búcsúzunk,
Mégis fájni fog, ha újra találkozunk.
Nem tudja senki, hogy erről ki tehet,
De akkor majd búsan lehajtod a fejed.
Megállnál ezerszer, ám mégis tovább lépsz:
Mert búcsúzni könnyű, de feledni nehéz!

Ha valaki elment, ne hívd többé vissza!
A megsárgult emlék nem lesz többé tiszta.
Ha vaki elment, elment és el tudott menni
Keményen akarva el lehet feledni!

Azóta tudom, mi az a magány,
Mikor egyedül sétálok egy hűvös éjszakán!
Az éjszakába kiáltom kedvesed nevét,
De nem hallja azt, csak a nyomasztó sötét!


Ha az életben boldog akarsz lenni, tanulj meg egy embert hibáival szeretni.
Mert ha olyat keresel, kiben hiba nincsen, más világon válassz, mert a Földön nincsen.

Nem kell a csók, nem kell a szerelem, csak arra kérlek bocsáss meg nekem!

Örvény voltál, mélybe húztál. Megbántottál, összezúztál.
Csókod ízét érzem még a számon, de rád már hiába vágyom.

Búcsúzni könnyű, feledni nehéz, mert a szív a múltba ezerszer visszanéz.
Meglehet, hogy könnyen, nevetve búcsúzunk, mégis fájni fog, ha újra találkozunk.
Nem tudja senki, hogy erről ki tehet, de akkor majd búsan lehajtod fejedet.

Megállnál ezerszer, ám mégis tovább mész, mert búcsúzni könnyű, de feledni nehéz.

Nem mondom, hogy szeress, azt se hogy gondolj néha rám. Mert ha szíved nem ezt súgja, hiába is mondanám.

Fáj, ha rád néz a két szemem. Fáj, hogy bennem élsz, s én benned létezem.
Mint egymást kioltó s tápláló két elem, fáj ha vagy, s még jobban ha nem.

Fáj olyant szeretni, akit nem érhetsz el, aki szinte azt sem tudja, hogy létezel. Tudni, hogy nem kellettél neki, érezni, hogy más is szereti, olyan aki el is érheti.

Fényes csillag voltál nekem, miért nem maradtál odafenn?
Miért nem akartál csillag lenni lelkem egén, miért martál oly kegyetlenül belém?

Hiába imádlak, hiába szeretlek, más nézi tüzét ragyogó szemednek.
Elűzted az álmom, másé lett az ajkad. Tiéd volt a szívem, de te nem akartad.

Akkor tudod meg, mi a magány, ha egyedül sétálsz egy hűvös éjszakán.
Az éjszakába kiáltod kedvesed nevét, de nem hallja más, csak a nyomasztó sötét.

Akárhova visz is utam, te mindig velem vagy. Az én szívem otthont egyedül csak neked ad. Utam bármerre is vezet, az én szívem mindig csak Téged szeret.

Ha majd egyszer síromnál állsz, s engem többé soha nem látsz, írd a porba csendesen, őt valaha szerettem…

Addig vagy boldog, míg van ki szeret, és a bajban megfogja a kezed.
Milyen fontos is volt neked, csak akkor tudod meg, ha már nincs veled.

Ha egy könnycsepp legördül arcomon, az azért van, mert hiányzol nagyon…
A hiányod megszokni soha se fogom, mert itt élsz a szívemben, s ez jó nagyon.

Ha valakit igazán szeretsz, engedd el. Ha visszajön, örökre a tied.
Ha mégsem, akkor nem is volt a tied soha.

Te vagy az első, kinek hinni tudtam, te vagy az első, kinek nem hazudtam.
Te vagy az első, kit szívből szeretek, te vagy az első, kit sohasem feledek.

Ha lemegy a Nap, és feljön a Hold, a lágy esti szélben tücsök zene szól.
A távolban valaki nézi az eget, s utálja azt, aki melletted lehet.

Tenger partján víz és homok, együtt lenni de szép dolog.
Együtt vannak, ölelkeznek, minden percben szeretkeznek.
Álmomban én homok lettem, veled bizony befürödtem!